TÁBORTŰZ

DALSZÖVEGEK KÖZÖS ÉNEKLÉSHEZ
(ZONGORA KÍSÉRETHEZ VÁLOGATVA)

ROCK-BALLADÁK ÉS „TÁBORTŰZI” DALOK

REal LIve KAraoke – www.RELIKA.hu

by Tom

Jelen dalszövegkönyv nem nyilvános; terjeszteni, másolni és Interneten megosztani tilos! 

1958-as boogie-woogie klubban [Omega]

1. A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó! Ó! Millióan voltunk, kik élve bejutottunk, áá. Ó! A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó! Óó!

2. Ott csuda hely várt, sok fura fej állt, s a zene már szállt, ó-óóó. Ó, igen, igen, igen, ott volna jó. Ó! A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó! Jó, jó, jó! Jóóó! (solo) Lulli-lap, lulli-lulli-lap …

3. A kedvem ott más, van ismerős száz, s egy oly vidám ház, khmm, khmm, ó-óóó. Ó, igen, igen, igen, ott volna jó, áá. A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó! Ááá.

4. A boogie-woogie-klubban, ma bár és kártyaklub van, á, ó. A szűk kis kapu alatt a tábla rég leszakadt, áá. Ó! Barátaim az úrban, a boogie-woogie-klubban volna jó! Ááá, áá, áá …

A 67-es út [Republic]

1. Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze, a 67-es úton várhatsz rám dideregve, nyár éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög, a csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

R. Csillagok, csillagok mondjátok el nekem, merre jár, hol lehet most a kedvesem, veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok, egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

2. Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre, a 67-es út mellett, az árokparton ülve, nyár éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög, a csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám. (►R.+1.+R.×2)

A régi ház körül [Kovács Kati]

1. Sok jó barát lassan kidől már a sorból, öregszenek már a fák az udvaron. Szegény anyám kontya lassan őszbe fordul, telik a nap, fiatalabb nem lesz már ő sem. ► A régi ház körül öregszik minden, a kert, a fák, a fal,  bútorok. A régi ház körül nagy élet nincsen, sokáig zörgetem az ablakot. A régi ház körül nagy élet nincsen, sokáig zörgetem az ablakot.

2. Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát, elém kerül minden kedvenc ételem. Míg én eszem, az ő arcán ül a hála, mesél nekem, szégyenkezem, rég jártam nála. ► A régi ház körül élni kezd minden, a kert, a fák, a fal,  bútorok. Egy kisgyerek dereng emlékeimben, egy kis gyerek, ki már nem én vagyok. Egy kisgyerek dereng emlékeimben, egy kis gyerek, ki már nem én vagyok.

3. Az állomás megváltozott, mint az élet, a vonatból búcsúcsókot szórok én. Szegény anyám most még mosolyogni próbál, majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye. ► A régi ház körül csendes lesz minden, a kert, a fák, a fal,  bútorok. A régi ház körül nagy élet nincsen, bezárja jó anyám az ablakot. A régi ház körül öregszik minden, a gyorsvonat velem tovább robog.

A szerelemnek múlnia kell [Zorán]

1. Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el. A lángot akkor őrzöd még, ha félsz, hogy ellobban, elég, s elveszted fényét, melegét.

2. Jó, mikor hisszük még, lehet olyan a világ, amilyet szeretnénk. Hidd el, a hajnal attól szép, hogy minden éjben ott lapul, az örök sötétség. Egy érzés mindent eltakart, s elhittük, mindörökké tart, s a törvény nálunk dől le majd.

R. De jaj, a szerelemnek múlnia kell, s ha múlik, akkor fájnia kell, hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él. A szerelemnek múlnia kell, akkor is, ha égig emel, és szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér.

3. Várj, a kezed ne húzd el, annyi csodát ígér, amikor hozzám érsz. Ha sírsz, a szemed ne takard el, miért titkolnánk, hogy egy kicsit nehéz. Egy érzés mindent eltakart, s elhittük, mindörökké tart, s a törvény nálunk dől le majd. (►R.×2)

A zöld a bíbor és a fekete (Zöld csillag) [P. Box]

1. Kereslek néptelen utakon, de csak a semmi vár. Dörögve zúgnak a betonon, lánctalpas éjszakák. Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám. Csillagok hullnak, születnek újak, és Te messze jársz.

R. Zöld csillag, kihunyt az égen, a csónak partot ért. Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod, legyen az álmod szép.

2. Állok a felnyitott hidakon, zavaros víz fölött, kereslek túltömött buszokon, bezárt ajtók mögött. Állok ott, ahol a szobád van, bíbor köd szitál. Csillagok hullnak, születnek újak, és Te messze jársz. (►R.)

3. Játszd el a dalt, ami sose szólt, vedd fel a fehér gitárt. Játszd el a régi húrokon, az utolsó utazást. Idegen árnyak a színpadon, folyik a show tovább. Csillagok hullnak, születnek újak, és Te messze jársz. (►R.)

Adj helyet magad mellett [Bikini]

1. Adj helyet magad mellett, Az ablakhoz én is odaférjek! Meztelen válladhoz érjen a vállam, Engedd, hogy megkívánjam! Engedd, hogy érezzem, Hogy szabadabban lélegzem, És ha éhes vagyok és fáradt, Magamfajta többet mit kívánhat?

2. Mint a félelem a színpadon, Ülök a közelben egy padon. Úgy parancsolok magamnak, Még maradjak, megmaradjak. Kínomban a színpadon, Fejem a lábam közt, ülök a nyakamon Homokkal teli a szám, Szép vagyok, mosolygok rám. (►1.)

Ahogy lesz úgy lesz [Koncz Zsuzsa]

1. Mint hosszú copfos barna lány, jó édesanyám faggattam én, leszek-e boldog, leszek-e én, s ő válaszolt könnyedén: Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, ahogy lesz, úgy lesz! Bárhogy lesz, úgy lesz.

2. Aztán az első randevún egy kócos fiú, ki hozzám hajolt, szeretsz-e mindig, kérdeztem én, s ő vidáman válaszolt: Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem, ahogy lesz, úgy lesz. Bárhogy lesz, úgy lesz.

3. Sok évig éltünk boldogan, aztán ő elment, oly messze jár. Visszatér hozzám, visszatalál, a levélben ennyi áll: Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem, ahogy lesz, úgy lesz. Bárhogy lesz, úgy lesz. Bárhogy lesz, úgy lesz...

Ajándék [Piramis]

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek, gondolkodtam, mit is adhatnék neked, amit csak én adhatok, amiről te is tudod, hogy igazán én vagyok. Minden gazdagságom hangok és szavak, néhány általuk kimondott gondolat, egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed, mondd el mindenkinek. ► Kívánj a szónak nyílt utat, és a dalnak tiszta hangokat. Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek, ahogy szeretnéd, hogy szeresselek. Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek, csak szólj nekem, ha te is úgy hiszed. Hisz te is úgy élsz ahogy én, te is azt álmodod amit én, legalábbis, úgy szeretném.

Ajjajjaj [Quimby]

1. Ha nyikorog a szekér, és ködbe' iázik a szamár. Lebeg a szögre akasztva az idő, de a mami ma még haza vár. Ragad a hajnal, süpped a beton, és visszafele forog a föld. Egy angyal zúg le a gangról, mer' az Úr a bánat rozsdás kardjába dől.

2. Nem tudom a neved, csak hallgatom, mit ugat a mély. Szívesen szánkóznék lefele veled, de engem nem vonz már a meredély. Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit, míg hánysz, én tartom a fejed. Rakétákat lő a telihold, s te valahogy nem találod a helyed.

R. Ajjajjaj, egy levelet felkapott a vihar. Ajjajjaj, ajjajjaj, lehet a szívben is zivatar. Tudom szeretet nélkül minden ház üres, minden városka lakatlan. Minden zseni ügyetlen, félős nyuszi csak a kalapban.

3. Hallod-e, te bolond ahogy az ereimben lüktet a vér. Rezeg az emberben minden atom, és csak az téved el, aki él! De ha csak dünnyödsz, mardosod magad, és nyaldosod a sebeidet. Ami ma még az ajtón bejön, holnap a kulcslyukon kimegy.

R2. (►R.) Ajjajjaj, ajjajjaj, egy levelet felkapott a vihar. Ajjajjaj, ajjajjaj, lehet a szívben is zivatar. Tudom szeretet nélkül minden ház üres, minden városka lakatlan. Minden zseni ügyetlen, céltalan üzenet a palackban.

Apám hitte [Zorán]

1. Apám hitte az otthon melegét, Apám hitte az ünnep örömét, Apám hitte az apja örökét, S úgy hiszem, ez így volt szép. Apám hitte az első éjszakát, Apám hitte a gyűrű aranyát, Apám hitte a szavak igazát, S úgy hiszem, ez így volt szép.

B. Tu-ru-ru-ru-ru-ru-ru-ru-ru S úgy hiszem,  ez így volt szép.

2. Apám hitte a hőstetteket Apám hitte a bölcsességeket Apám hitte a szép verseket S úgy hiszem, ez így volt szép.

R. Na-na-na   na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na

3. Apám elhitte a hírmondók szavát, Apám elhitte Chaplin bánatát, Apám elhitte a folyók irányát, S azt hiszem, ez így van jól.

B. Tu-ru-ru-ru-ru-ru-ru-ru-ru Azt hiszem, ez így van jól.

R. Na-na-na   na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na  (10x)

4. Én is hiszek egy-két szép dologban, Hiszek a dalban, a dalban, a dalban. És én hiszek a város zajában, És én hiszek benne, s magamban. És én hiszek a mikrobarázdában, És én hiszek a táguló világban. És én hiszek a lézersugárban, És én hiszek az ezredfordulóban. És én hiszek a kvadrofóniában, És én hiszek a fegyver halálában. És én hiszek a folyóban, s a hídban. És én hiszek, hiszek, hiszek apámban.

R. Na [én is hiszek] na-na-na   na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na    (4x)

Árva fiú [Cserháti Zsuzsa]

1. Volt egy fiú árva fiú, nem szerette senki. Úgy érezte el szeretne, el szeretne menni. ► Árva fiú jöjj vissza, hová sietsz mondd hová jöjj, valaki hív valaki vár. Állj meg fiú, jöjj vissza, célhoz nem érsz így soha jöjj, valaki hív, valaki vár.

2. Sűrű sötét erdő ölén rátalált az álom. Vitte vitte messzi útra, pillekönnyű szárnyon. ► Árva fiú…

3. (►1) Volt egy fiú, árva fiú, róla nincs hír semmi. Nem jött vissza soha többé, nem kereste senki.

Az légy aki vagy [Charlie]

1. Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt! Ölelj át, a világ épphogy életre kelt. Az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy, alakul még az igazi kép, nézni szeretném, a színek meg a fény hogyan fonnak Rád ma új ruhát! 

R. Az légy, aki vagy, érezd jól magad, és ha elhajózol hosszú vizeken, néhány kikötőt még útba ejthetünk, mert úgyis visszaérkezel.

2. Ébredés, változás, minden új nap új. Ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl? Az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy. Ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit, a tükröd hazudik, nehogy elhidd, hogyha másnak lát! (►R.)

Az utcán [Illés]

1. Néha furcsa hangulatban az utcát járom egymagamban, nincsen semmihez se kedvem, de érzem azt, hogy nincs ez rendben így.

R. Bár tudnám, hogy hova, de hova, de hova, de hova megyek. Hova, de hova, de hova, de hova megyek. Hova, de hova, de hova, de hova megyek.

2. Megállok egy utcasarkon, merre tovább, melyik úton? Elindulok, párat lépek, á, erre miért menjek én?

R. Bár tudnám, hogy hova, de hova, …

3. Lámpavasnak támaszkodva, az embereket nézem sorra. Fáradt arccal mind sietnek, találgatom, merre mennek ők.

R. Bár tudnám, hogy hova, de hova, de hova, de hova jutok. Hova, de hova, de hova, de hova jutok. Hova, de hova, de hova, de hova jutok.

4. Vannak, akik végigmérnek, szép kis alak-így becéznek. A fejükre is állhatnának, érdekelni nem tudnának ők.

R. Bár tudnám, hogy hova, de hova, de hova, de hova jutok. Hova, de hova, …

5. Mint sűrű köd, ha gyorsan felszáll, eszembe jut, hátha vársz rám. Látod már nem tétovázok, megyek hozzád, meg nem állok én.

R. És most már tudom, már tudom, már tudom, hogy hova megyek. Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek. Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek.

Azért vannak a jóbarátok [Máté Péter]

1. Az esőt felszárítani úgy sem tudod, a szelet megfordítani úgy sem tudod. Ujjaid közül a kor, úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el.

R. Azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot, visszahozzák néked majd egy szép napon. Azért vannak a jó barátok, hogy az eltűnt boldogságot, visszaidézzék egy fázós alkonyon.

2. Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod. Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod. Ujjaid közt a kor, úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el. (►R.)

Azok a szép napok (Those were the days)

1. Egy kis kocsmában gyakran összejöttünk, ürítgettünk néhány pohár sört, másokon mi sokszor jót nevettünk, s tervezgettük ifjan a jövőt. 

R. Azok a szép napok, csak arra gondolok, a tánc, az ének véget sosem ért. Az élet oly nehéz, de győzni kell és kész, az ifjúság a jövőtől nem fél.

2. Aztán jöttek dolgos, szürke évek. Hová tűnt a sok lázas remény? Ha kis kocsmánkban találkoznék véled, megkérdezném: emlékszel-e még? (►R.)

3. A kocsmánk előtt megálltam ma este, minden úgy volt, ahogy azelőtt, a poháron a tükörképem lestem, s idegenként figyelgettem őt. (►R.)

4. Az ajtón át egy ismerős hang csendül, látom arcod, kimondod nevem. Ó, barátom idősebbek lettünk, de közös álmunk megmaradt nekem. (►R.)

Balatoni nyár [KFT]

1. Ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény. Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet. Hamburgert ettünk és vártuk, hogy jöjjön a fél négy, mert utazunk már. Itt hagyjuk Zamárdi-felsőt, hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár.

2. Emlékszem, mennyire vártam a tihanyi révnél azt a kékszemű lányt. És persze nem jött el, mert ilyenek a kékszemű lányok. Beültem inni és észre se vettem az árak színvonalát. Hozták a számlát és azt hittem, rosszul látok. 

R. A nyaralás messze száll, sok emlék visszajár. Hányszor elmúlt már, de újra vár ||: A balatoni nyár, balatoni nyár. :||

3. Csónakban ültünk egy lánnyal és lehullott rólunk minden erkölcsi lánc. Senki sem láthatott minket, mert sűrű a nádas. Szerelmes voltam és fájt volna annak a lánynak az igazság. Szemébe néztem és azt mondtam, nem vagyok házas. (►R.)

Boldog születésnapot [Halász Judit]

1. Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod. Másként kelt fel reggel a nap, és másként jár a hold. Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk. Ajándékul fogadd el, vidám kis dalunk.

R. Boldog, boldog, boldog születésnapot. Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.

2. Megint egy évvel öregebb lettél, bölcsebb is talán. Örizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám. Köszöntünk hát téged ... (►R.)

3. Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél. De minden évben eljön a nap, amikor születtél. Köszöntünk hát téged ... (►R.)

Boldogság gyere haza [Cserháti]

1. Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság. S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát. Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz, és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem. 

R. Boldogság gyere haza, késő van gyere haza, honnan jössz nem érdekel, gyere haza csak ennyi kell!

2. Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,  de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át. És ma sincs nálam boldogabb, ha velem vagy s ez nem panasz, és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem! (►R.)

3. Kin sűrűbb lett a homály, az utca zaj is elcsitult, nézem, ahogy csöndben álmodik a kisfiunk. Én gyűlölöm az álmokat, s te tudod, hogy ez nem panasz, és nem tudom miért, hisz sírni szeretnék, most mégsem könnyezem. (►R.)

Csak úgy csinál [Pál utcai fiúk]

1. Nagyon szép, a haja lobog, végigtáncol az utcákon. Sötét ruhája ráncai között, senki nem látta, mikor átgázolt. A szívemen, mint egy hadsereg, keményen, ritmusra lépkedett.

R. És közben úgy csinált, mintha nem tudná, hogy legalább száz éve várok rá. És közben úgy csinált, mintha nem tudná, hogy legalább száz éve várok rá. És közben úgy csinált, mintha nem tudná, hogy szeretem. És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem.

2. Nagyon szép, a haja lobog, már messziről látom, sötét ruhában átbújik a kerítésen. Ahol várom, oly régóta, mint egy kisgyerek. Kinek nem mondták meg, hogy nem lehet. (►R.)

3. Kevés a fény és hangos a zene, ülünk a sarki bárban. És nem tudom, hogy m'ért nem vele vagyok, mikor érzem rögtön szétszakadok. Ott legbelül egy villanás, és rohanok, nem kell már senki más. (►R.)

Csillag vagy fecske [Kispál és a Borz]

1. Nem jöttél túl korán, de időm az volt, nagy komám lett, és ültünk büfékben, várva reád. Egymás hátát ütve, iItalokat küldve, múltját sem sejtő, kékruhás nőknek. 

R. Maradj otthon, nézzél TV-t, töksötét vonatokat mutat minden csatorna, mennek utas nincs egy se, csak a büfékocsiban állnak, részegen, ketten, amelyik rosszul van az vagyok én. Kár, hogy most mutatnak az elébb még, istent dicsértem én.

2. Nem kezdtünk nagyon bele, semmibe, jössz úgyis te, és minek is bármit is, e kis időre. És aztán nem jöttél, átgyúrtuk életté, idő komámmal ez üldögélést. (►R)

3. Végül is mindegy is, tudtam, hogy nem is jössz, este csillag voltál, nappal meg fecske. Minden föld bevetve, minden nő rendbe, na ezt hagyom itt neked, te csillag vagy fecske! (►R)

E. Részegen, részegen, részegen…

Egyszer megjavulok én [Zámbó Jimmy]

1. Néha könny van a két szemeden titkon is észreveszed tudom bűn amit én keresek, ha nélküled messze megyek és mennyi bánat ért tudom már rég ezért ne félj.

R. Egyszer megjavulok én jó leszek majd és visszatérek hozzád újra Egyszer megjavulok én jó leszek majd és a hosszú út majd véget ér. 

2. Csak a vágy van a két szemeden itthon is észreveszed hidd el nem hagylak már egyedül vissza a szív menekül és mennyi bánat ért tudom már rég ezért ne félj. (►R.)

B. De addig ne bánts a kóbor szívemért, ne bánts a szabad lelkemért ne bánts mert visszatérek én hová is futhatnék? (►R.)

Egyszer véget ér [Máté Péter]

1. Egyszer véget ér a lázas ifjúság. Egyszer elmúlnak a színes éjszakák. Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár, ami elmúlt soha nem jön vissza már.

2. Egyszer véget ér a lázas ifjúság. Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább. És az állomáson állunk, ahol integetni kell, de a búcsúra csak pár ember figyel.

3. Egyszer véget ér a lázas ifjúság. Egyszer elmúlnak a színes éjszakák. Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár, de a szívünk addig új csodára vár.

B. Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk, talán abban van az utolsó remény. Létünk ingoványra épül, mely a sötét mélybe húz, de ha akarjuk még tűzhet ránk a fény.

4. Egyszer véget érnek múló napjaink. Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink. Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk, de még addig mindent újra kezdhetünk.

5. La-la-la-…

Éjjel érkezem [Edda]

1. Éjjel érkezem, száraz kiégett aggyal, de a testem gyönyörű fáradt lázban ég. Hozzád bújok, tiszta égő forró testtel, kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok. Csak én mozdulok. csak én mozdulok. Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek, őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek. Vágyok, hogy érezd a szerelmemet, vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek. hogy érezd. Nekem nem kell más, csak Téged akarlak, ha volt is más, feledem, csak Téged akarlak.

R. Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha, nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda. Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha, nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda, ahol én voltam, a szívedben, a lelkedben.

2. Látom a nappal, ahogy létezel, idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. Nekem nem kell más, csak Téged akarlak Ha volt is más, feledem csak Téged akarlak! (►R.)

3. Ha akartam valaki lenni, csak érted volt, próbáltam mást keresni, csak bosszúból, mit akarsz tőlem, az égre, csak nézlek! Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végre! (►R.)

Elmegyek [Máté Péter]

1. Egy kis patak mindig rohant, s közben csak énekelt. Egy sziklafal útjába állt, s dalnak így vége lett. Én is így lettem néma víztükör, mikor tőlem elmentél. Nekem többé már a nap sem tündököl, csak ha újra megjönnél.

R. Elmegyek, elmegyek. Milyen úton indulok, még nem tudom. Elhagyom otthonom, még a jó barátoktól sem búcsúzom. Elmegyek, elmegyek. Igen, megkereslek én, bármerre jársz. Nem tudom, hogy merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.

2. Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál. Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már. Hozzád így jött el a halott vasárnap, mikor tőlem elmentél. Nekem többé már nem tündököl a nap, csak ha újra megjönnél. (►R.)

2V. Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál. Azóta én minden napot feketével írok már. Látod így vitted el a színeket, mikor tőlem elmentél. Nekem többé már nem lesznek ünnepek, csak ha újra megjönnél. (►R.)

Elsöpri a szél [Ihász Gábor]

1. Elsöpri a szél ha kell, ha nem a falevelet. Elfelejteném ha kell, ha nem, a te nevedet. Kihalt a régi út, a megszokott helyen, többé sosem találkozol velem.

2. Elsöpri a szél ha kell, ha nem a falevelet. Másnak adom át ha kell, ha nem a szerepemet. Az idő söpörje el majd az emlékedet, ahogyan elfújja, ha kell, ha nem a szél a falevelet.

Erdő közepében járok [Republic]

1. Sötét kapuk, magas házak, fényes udvarok. Nyíljatok meg lábam előtt, ha arra indulok.

R. Erdő közepében járok, egyszer, majd rád találok. Csillagom vezess! Én utánad megyek. (2x)

2. Felhő,felhő fenn az égen, vártunk már nagyon. Esőt hozz a virágoknak. Mosd el sok bajom. (►R.)

3. Fehér ingem tiszta legyen, olyan, mint a hó. Átok engem el ne érjen, ne bánthasson a szó. (►R.)

Érints meg [Balázs Fecó]

1. Megint elment a nap, ahogy mindig szokott. Nem túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak. 

2. Egy felhőn ülünk fenn a város fölött. Távolról néztük, ahogy átöltözött. Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen. Rád bízom merre, ne ez a bolygó legyen.

R. Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el. Legyen függöny mögött a világ. Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen, és kívánj jó éjszakát. 

3. Ki mondja meg, vajon meddig lehet, hogy minden nap, mindenhol erős legyek? A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok. Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok. (► R.)

4. Elment a nap, ahogy mindig szokott. De túl sok van már, amit még itt hagyott.  Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Érzés [Edda]

1. Minden érzés, amit adtál, jó volt nekem Minden, mi te voltál, jó volt nekem Minden szavad megérint, megéget Bezár szívembe téged

2. Mindent, amit adtál, hűen őrzöm míg élek Mindig újrakezdve kereslek, míg el nem érlek Minden szavad megérint, megéget Bezár szívembe téged

R. Hol van már a szép világ, számodra messze már, de néha még a magasba vágysz, mint hulló kő zuhansz tovább. De minden út összefut, az árnyékból a fény kijut, de egyszer még gondolj rám, gondolj rám.

Európa [Varga Miklós]

1. Dús hajába tép a szél. Kék szemében ott a szenvedély. Foltos sokszín ruhája oly sokszor elszakadt. Álma adja az álmokat. Megszülte hűtlen gyermekét. Nem sírt akkor sem, ha elvetélt. Akármi történt mindig büszke nő maradt, így élt a sok-sok év alatt

R. Ezért értsd meg, szeretem őt, a vén Európát, a büszke nőt. Nagyon kérlek, becsüld meg őt, a vén Európát, a gyönyörű nőt.

2. Magából ad, ha enni kérsz. Testével véd, amikor visszatérsz. Ölén a szerelem minden öröme hívogat, arcában látod az arcodat. Olasz csizmáján a nap, remélem mindörökre ott marad. A sötét felhő végre mind aludni tért, földjében túl sok már a vér. (►R.)

Évszakok [Balázs Fecó]

1. Volt idő mikor még nem voltál, s nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál. És most látod féltelek, őrizlek, védelek, mert lesz idő meglehet, hogy nem leszek már.

2. Voltak akik szerettek, úgy hiszem, ma sem tudom végül miért hagytak el, de téged most már féltelek, szeress úgy, hogy jó legyek, őrizz meg. Elveszek, ha nem figyelsz rám.

R. Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok, bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék, ne engedj el. Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok, bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék, ne engedj el.

3. Próbáltam másokkal, máshogyan, ha egyik is, másik is messze van. És véletlen úgy lehet, de téged már féltelek, őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám. (►R.)

Ez a csönd éve volt [Balázs Fecó]

1. Hűvös volt ez a nap, és az újságok szerint, jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint. Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt, oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben.

R. Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt. Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond. Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt. Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond.

2. Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed, s az a páncél, ami óv, földre hullik, lehet. Ne beszélj, dal sem kell, már a zenék sem azok, amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak. (►R.)

E. Ez a csönd éve volt, lassan elfogy, mint a Hold. Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond. Ez a csönd éve volt.

Félig sem szerelem [M7]

A Félig sem szerelem, amit játszottál te velem. De ha elhittem, akkor elhittem, mire jó, mit szégyellem? Nem volt nagy szerepem, de hogy volt, azt nem feledem. Mert a boldogság - jobb, ha megtudják, nem ilyen!

B Gyűlöljem tán a Nap fényét, mert mást is ér sugár? Öljem meg tán az emlékét, mert mást is óv ma már?

A2 Félig sem szerelem, téged nem bántlak sohasem! Hiszen bármint volt, kicsit jó is volt nekem.

Felkelt a napunk (István a király)

Felkelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk. Hálás a szívünk, zengjen az örömünk, szép Magyarország, édes hazánk!

Filléres emlékeim [Bródy]

1. A sok kacat, ócskaság mi évek óta összegyűlt szerteszéjjel ott hevernek ők a polcokon meg mindenütt. Gyertyaszál, gyöngyszemek felébe tört mézeskalács Hajcsatok, karkötők s egy régen elszakított lánc.

R. Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az életem.

2. A művirág sok éve már a céllövöldében kinyílt Se fénye már, se illata de őrzi még az álmait. A rongybaba csak porfogó és ott hever az asztalon A lelke már az égbe szállt de eltemetni nem tudom. (►R.)

3. Nem ketyeg az óra sem törékeny szíve megszakadt A kis tükör homályosan őrzi még az arcokat. Egy régi dal a szalagon és több a zaj már, mint a jel De néhanap, ha felteszem a múlt időt idézi fel. (►R.)

Földvár felé félúton [Bródy]

1. Ott állt a lány, az út jobb oldalán. Egy sárga rózsa hervadt homlokán. A szürke úton csak állt várakozón, Földvár felé, félúton.

2. Az őszi napfény bágyadtan virult. Az őszi bánat szép szemére hullt. Oly ismerős volt, hogy honnan, nem tudom, Földvár felé, félúton.

3. Megszólítottam, bár nehéz volt szívem. Földvár felé, ha eljön elviszem. Nem válaszolt, csak nézett álmodozón, Földvár felé, félúton.

4. Vártam egy percet, vagy annyit sem talán. És mérgelődtem, tán süket ez a lány. Még egyszer szóltam, ha nem jön, itt hagyom, Földvár felé, félúton.

5. Csak állt ott némán, nem fordult felém. Az őszi napfény felragyogott szemén. Egy könnycsepp gördült az arcán csillogón, Földvár felé, félúton.

6. Nem kértem többször, hisz vártak már reám, a földvári kultúrház ócska színpadán. Otthagytam őt és mást is jól tudom, Földvár felé, félúton.

7. Azóta nézem az út jobb oldalát. Talán még egyszer meglátom azt a lányt. Ha megtalálom, megvigasztalom, Földvár felé, félúton.

Gondolsz-e majd rám

V. Nem lehet még itt a búcsúzás. Csak te voltál nékem, senki más. Elvitted álmomat, még látom arcodat, mindig kísért egy fájó gondolat.

R. Gondolsz-e majd rám, ha elmúlt az éjjel. Minden álmunkat ne tépd még széjjel. Hazudd, hogy fáj, hogy most is fáj a búcsúzás, s hogy nem szerettél így még senki mást. Gondolsz-e majd rám, ha más csókját kéred. Nem ölel már át két karom téged. Hazudd, hogy vársz, örökké vársz, csak engem vársz, s hogy nem szerettél így még senki mást.

Gyertyafény keringő

1. Jut még eszedbe kedvesem a boldog ifjúság, az erdőszéli kis patak, s a régi jó barát? ► Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt.  Emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt.

2. Mily fürge táncban kergetőztünk fönn a dombtetőn, most fáradt lábbal bandukolva járunk reszketőn. ► Ó gondolj, gondolj néha rám…

3. Mily vígan szelte csónakunk a tónak kék vizét, most zúgó tenger habja választ tán örökre szét! ► Ó gondolj, gondolj néha rám…

Gyertyák [Demjén]

1. Mindazokért kiket nem láttunk már régen, akik velünk együtt ünnepelnek az égben, kiknek őrizgetjük szellemét, mindenkiért egy-egy gyertya égjen. Mindazokért akik elzárkóztak a jótól, akik nincsenek itt nem is értenének a szóból, aki barát de még lehet ellened is mindazokért egy-egy gyertya égjen. 

R. Égig érjen a fény és mi úgy szeretnénk ha sohase múlna el. Égig érjen a fény egész életünkön át, hogy nyithassa két szemét ki mindig erre várt.

2. Mindazokért kik ma egyedül űlnek a járdán, kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már, és mindenkiért aki nem lehet itt, mindazokért egy-egy gyertya égjen. Mindazokért kiket nem láttunk már régen, akik velünk együtt ünnepelnek az égben, és mindazokért akik nincsenek itt mindenkiért egy-egy gyertya égjen. 

Gyöngyhajú lány [Omega]

1. Egyszer egy nap úgy elfáradt, elaludt a fény zöld tó ölén. Az embereknek fájt a sötét, ő megsajnált, eljött közénk, igen

R. jött egy gyöngyhajú lány, álmodtam vagy igaz talán, így lett a föld, az ég zöld meg kék mint rég. Igen él egy gyöngyhajú lány, álmodtam vagy igaz talán, la-la-la-…

2. A hajnal kelt, ő hazament kék hegy mögé, virág közé. Kis kék elefánt mesét mesélt, szép gyöngyhaján alszik a fény, igen

R. jött egy gyöngyhajú lány, álmodtam vagy igaz talán, jön majd, azóta él, édenkertben él. Igen él egy gyöngyhajú lány, álmodtam vagy igaz talán, la-la-la-…

3. Mikor nagyon egyedül vagy, le hull hozzád egy kis csillag. Hófehér gyöngyök vezessenek, mint jó pár dolgot megértenek, igen

R. jött egy gyöngyhajú lány, álmodtam vagy igaz talán, ránk vár, gyöngyszeme gyöngy, ég és föld között. Igen él egy gyöngyhajú lány, álmodtam vagy igaz talán, la-la-la-…

Ha én rózsa volnék [Bródy János]

1. Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék. Minden évben négyszer virágba borulnék. Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak. Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

2. Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék. Akárhonnan jönnek, bárkit beengednék. Nem kérdezném tőle: Hát téged ki küldött? Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

3. Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék. Hogy az egész világ láthatóvá váljék. Megértő szemekkel átnéznének rajtam. Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

4. Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék. Minden áldott este fényben megfürödnék. És ha egyszer rajtam lánckerék taposna. Alattam a föld is sírva beomolna.

5. Ha én zászló volnék, sohasem lobognék. Mindenféle szélnek haragosa lennék. Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének. S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

Ha én szél lehetnék [Omega]

1. Ha én szél lehetnék, Egy lányt megkereshetnék a világban, a világban. Szétfújnám hosszú haját, Port az útból, merre jár. Szaladnék nyomában.

R. Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem, Eddig ember voltam, immár szél lettem. Égben szállok, földhöz nem köt semmi sem, Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem.

2. Én hoznám a holnapot, Fölkelteném a napot, Süssön rá fényesen. Árkon-bokron követném, Rossz kedvét messze vinném, Fütyülnék az égben fent.

3. Ha én szél lehetnék, Egy lányt megkereshetnék a világban, a világban. Hűsíteném homlokát, Éjjel őrizném házát, Bámulnám álmában.

R. Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem, Én a szél voltam, immár ember lettem.Nem szállok fent, már a földhöz köt minden, Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem.

4. Ha én szél lehetnék, Egy lányt megkereshetnék a világban, a világban. Szétfújnám hosszú haját, Port az útból, merre jár.Szaladnék nyomában.

Ha itt lennél velem [Republic]

1. Én mennék veled, de nem akarod, csak nézek utánad az ablakon, ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el, hogy most már menni kell. A mesének vége és álmodom, hogy virág nyílik a domboldalon, a felhők fölött ragyog a nap, ha itt lennél velem. Én letörölném a könnyeid, és elmondanám, hogy szép lehet a holnap, hogyha elhiszed, ha itt lennél velem.

R. Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem, és nem engedném el, többé már sosem, kedvesem.

2. A mesének vége és álmodom, hogy reggel újra felkel a nap, igazat mond és megsimogat, ha itt lennél velem. Mennék veled, de nem akarod, csak nézek utánad az ablakon, ha egy kisfiú, ha nem hiszi el, hogy most már menni kell. (►R.) Ha itt lennél velem, És fognád a két kezem, Én azt kérném megint, Hogy hazudj meg nekem, kedvesem.

Ha két életem volna [Piramis]

1. Melletted minden reggel vidáman ébredek fel, s könnyűnek érzem mindenem, de néha egy hang a szívemben, új útra szólít engem, talán nem érted meg sohasem, hogy nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen. Miért is nem lehetek egyszerre két helyen, ó, Istenem, miért nincs két életem.

2. Mennyivel könnyebb volna, hogyha két életem volna, egyiket örökre odaadnám neked, a másik szabad lenne, mindennap szárnyra kelne, s mindenkit szeretne, akit lehet. Ha volna két életem, tudnám amit ma nem, bár volna két életem, hinnék mindenkiben, ó, Istenem, miért nincs két életem.

3. Hogyha két életem volna, az egyik gyengéd volna, magadhoz láncolhatnád, de a másik szabad volna, s ha a világ elpusztulna, akkor is tovább lobogna. Ha volna két életem, nem fájna semmi sem, bár volna két életem, hinnék mindenkiben, ó, Istenem, miért nincs két életem. ► Úgy fáj, hogy nincs két életem.

Hajtók dala [Hobo Blues Band]

1. Édesen alszol, zörren az ablak, megjött a parancs, rögtön induljak. Melegbe fekszel, friss bőröd álom, miattad kelek, érted csinálom. Nyakadban arany, takaród prémes, hogy tudsz ölelni, dolgozni rémes. Kéne egy fiú, de félted a melled, szép vagy és hiú, kincsed a tested.

R. Teérted hajtok, mindened meglegyen, nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem. (2x)

2. A kutyától félek, a vértől hányok, mindig lenéztek engem a lányok. Nem vagyok senki, űzöm a vadat, másoknak hajtok, mások hajtanak. Nem győztem soha, most sem nyerek, nem tudok ölni, de nem is merek. Járom az erdőt, vadakra lesek, csak hajtó vagyok, ne lőjetek.

Hamu és gyémánt [Cserháti Zsuzsa]

1. Buta kis játék, hazudok és elhiszed. Önző kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem. Pedig érzem, hogy te vagy a minden és tőled létezem én. De csak rejtem, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém.

2. Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem. Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem. Pedig érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután, de ezt rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár.  Csoda vár ránk.

R. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, fényedtől minden szép lesz lásd. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, én csak benned élek tovább. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, ébredjen álmából a világ. Hamu és gyémánt, csoda vár, de ezt félve súgja szám, hamuból gyémánt lesz tán.

3. Hamu, vagy gyémánt, a választás oly egyszerű, de egy gondolat úgy bánt, hogy minden jó íz végül oly keserű. Ugye, érted, hogy te a vagy a minden, de félek, semmi leszel. Tudom érzed, hogy te vagy a kincs, ami kell, ne hagyj el! Csoda vár rám.

R2. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, fényedtől minden szép lesz, lásd. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, én csak benned élek tovább. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, ébredjen álmából a világ. Hamu és gyémánt, csoda vár, fényedtől minden szép lesz, minden más lesz tán? (►solo)

R3. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, én csak benned élek tovább. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, ébredjen álmából a világ. Hamu és gyémánt, csoda vár, hmmm, félve súgja szám. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, fényedtől minden szép lesz, lásd. Hamu és gyémánt,csoda vár, de ezt félve súgja szám, hamuból gyémánt, lesz tán.

Hazafelé [Balázs Fecó, Korál]

1. Nézd, lassan itt az éjszaka, vad álmok tágas otthona, hazafelé napod elfogy csendesen. De tiéd ez a pillanat, míg szürke buszod elhalad, az elsuhanó ablakok előtt.

2. És látsz százezer nagymamát, hogy gombolyítja fonalát, fakó képek között tipeg csendesen. Majd elrepíti az álom, s a régi árnyas sétányon, a néma filmen nevet aprót sikkesen.

3. Nézd lassan itt az éjszaka, és végre eljutok haza, magamban a város ezer képével. Elfogynak mind a színek, s dobognak mint a szívek, s betakar az éj tengere mélyével.

R. Siess hát, nyiss gyorsan kaput, nyisd ki az álom kapuját, engedj be, időnk rohan, eltelik. Zárd be az ajtót mögöttem, ha örülsz majd, hogy megjöttem, dobd el a kulcsot s ne keresd reggelig! Ne keresd reggelig! Ó, reggelig! Á...

4. Lassan itt az éjszaka, és végre eljutok haza, magamban a város ezer képével. Elfogynak mind a színek, s dobognak mint a szívek, betakar az éj tengere kékével.

Híd a folyót [TNT]

1. Mikor a csend az égig ér, csak a hold van a tó felett. Puha bársonyt hoz az éj, hogy kényeztesselek. Mikor a tegnap a mára rátalál, és én megfogom két kezed. Érzem, hogy olyan nem lehet, hogy elveszítselek.

R. Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden, kis puha vállad épp addig ölelem, és ha te elkísérsz tied vagyok bármit kérsz. Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden, kis puha vállad épp addig ölelem, s a végtelen utakon, csak veled utazom.

2. Látod, eljöttél, hogy rám találj, túl a csendszagú éjeken. Túl minden arcon, túl a harcon arcodat kémlelem. Hogy hol van a csillag az égbolton, amit nem hoztam még el. És ébred a vágy, ahogy rebben a szád, várom, hogy mit felel. (►R)

Hogyan tudnék élni nélküled [Demjén]

1. Valahol most is félnek, hangosak a sóhajok. Sűrűbben hullnak a könnyek, romba dőlnek tegnapok. Mit mondjak én, míg kezem elér. Úgy mint egy  szörnyűálom néha-néha feldereng, hogy az ami mással történt, történhet velem s veled. Nem kell hogy félj, nincs semmi veszély. Hogy bármi is elszakít tőled azt senkinek nem hiszem el.

R. Hogyan tudnék élni nélküled, hisz rólad szól az élet. Nem történhet semmi sem veled míg létezem és érzek. Hogyan tudnék élni nélküled, összeköt az élet, és az ami nélküled lehet nem kell sosem.

2. Jobb ha erről nem beszélünk tán, mert annyira őrültség, annyi boldog pillanat vár rám karodban még. Meg kell hogy értsd, bármi is elszakít tőlem, azt senkinek nem hiszem el. (►R.)

3. És ha egyszer arra ébrednék, rám szakad a föld és az ég, ölelj gyorsan át jól, tűnjünk el a mából jövőnk felé. (►R.)

Homokba írva [Pintér Béla]

1. Nem ezt vártad, nem így mondták. Mást ígért a szív és mást a száj. Megint tél van, megint fázol, pedig azt mondták, hogy jön már a nyár.

R. Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj, hagyni kell, hadd vigye a szél. Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, mielőtt megjegyezhetnéd.

2. És oda kell menni megölelni, akkor is, ha nem te vagy a hibás. Odamenni, esélyt adni, elengedni minden tartozást. (►Solo)

3. Hogyan tudnál tovább lépni, amibe' hittél, az már nem a tiéd. Hogy lehetne bekötözni, azt a sebet, ami szíveden ég. (►R. + 2.)

Homokóra

1. Ülök a szobámban búsan, egyedül, és a fájó múltra gondolok. Odakünn az utcán lassan fény dereng, és az órán pereg a homok. ► Szeretném a homokórát megállítani, szeretném az emlékeim elfelejteni. 

2. De a homokóra csak pereg, pereg, így hát kedves tovább szenvedek. ► Nem tudom, hogy elhiszed-e még, hogy fájó szívem örökké tiéd, álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak, nem tudom, hogy elhiszed-e még. 

3. De ha egyszer drágám, nem bírom tovább, ezt a fájó bús emlékezést, elmegyek én akkor, tovább állok én, mert a szívem magányos, szegény. ► Elviszem én magammal az emlékeimet, hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket. 

4. Utoljára drágám azt kívánom még, hogy te mással nagyon boldog légy.

Hull az elsárgult levél

1. Fúj a szél és én csak ballagok, körülöttem néma csillagok, meg se’ kérdi tőlem senki sem: merre mentél kedvesem? Esik eső és én ballagok, néhány elmúlt percre gondolok, kérdezem a tűnő felleget, otthonod most hol lehet. (►) Többé már nem sirat úgy, hidd el, téged senki sem, mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen. Nem szégyellem. Mellettem hull az elsárgult levél, sír a fáradt őszi szél. Mondd, hogy nem múlt minden el. Mondd, hogy néha könnyezel. 

2. Sáros úton egyre lépkedek, körülöttem boldog emberek. Elmesélni nékik nem tudom, milyen nagy a bánatom. (►) Többé már nem sirat úgy, hidd el, téged senki sem, mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen. Nem szégyellem. És egyre hull az elsárgult levél, sír a fáradt őszi szél. Mondd, hogy nem múlt minden el. Mondd, hogy néha könnyezel.

E. Hull az elsárgult levél, mondd: a holnap mit ígér. Mondd, hogy mi lesz most velünk, mondd: így meddig élhetünk. Fúj a szél és én csak ballagok, nem tudom, hogy éppen hol vagyok. Rád találni vágyom szüntelen, merre mentél kedvesem. (instr.) La-la-la … Merre mentél kedvesem?

Húsz év múlva [Komár László]

1. Nem szól a dal, szomorú csendes este van, Most még mind itt vagyunk, de senki nem szól, hallgatunk. Az éj is csendesebb, gyertek üljünk közelebb, Ez a búcsú éjszakánk, szóljon a dal hozzánk, jó barát.

R. Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen, Hosszú még az út és közben valamit tenni kell. Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk, húsz év múlva lehet, hogy találkozunk.

2. Felkelt a nap, a reggel köszöntött reánk, Minket bántott a fény, s az is, hogy elhagyjuk egymást. Együtt leszünk még egy hosszú éjszakán, Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át. (►R.)

Hűtlen [Edda]

1. Ment a hűtlen nehéz fejjel, visszamenne, de ő már nem kell. Érzi, hálátlan lett sorsa, keserű könnye arcát mossa. Arra gondol, őt ki szerette, ha szerette, el mért engedte. Vissza nem jön többé soha, bárcsak békén hagyták volna.

R. Minden hajnal övé marad, látja szállni a madarakat, hosszú, hosszú ideje vár, nem számolja a napokat már. De amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből. De amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.

2. Megállt egyszer, visszanézett, nézte nézte a messzeséget. Sárga lámpák jelzik útját, otthon hagyta minden múltját. Ment a hűtlen nehéz fejjel, tudja jól, hogy őmár nem kell. „Ég veletek”, mást nem mondott, szeme túlragyogott minden csillagot. (►R)

Indulni kell [Somló Tamás]

1. Neked szabad az út, veled mulat a sors, ahogy akarod, úgy táncolsz. Neked arany a kút, neked ezüst a polc, neked a törpe is nyolc. Úgy gurul a pénz, nem érem utol, mindig csak keresem újból. Nézd, a fene belé, mind hozzád szaladt, elbújt a bőröd alatt.

R. Indulni kell, megint, és az álom búcsút int, de őrizd tovább a csodát egy életen át. Indulni kell, megint, újra menetrend szerint, még egy forint a világ, nem lóghat a láb.

2. Lehet, hogy ez egy vicc, de akkor hol a poén? Aki nevet, az nem pont én. Megint szoros a szíj, megint feszül a húr, talán alszik az Úr. Hogy szökik a pénz, csak tátom a szám, megint zálog az órám. Nézd, megcsal a pénz, mást ölel át, nekem csak kelleti magát. (►R.)

Iszom a bort (Kollár-Klemencz L)

1. Iszom a bort, ölelem a babámat, úgysem érem keresztül a hazámat, úgysem érem keresztül a világot, elengedem most már, nem őrzöm a lángot. 

2. Csak annyit még, neked s nekem elég, világítsa be az erdő közepét, arcodat láthassam, ha leszáll az este, s kezed teszed kezembe.

3. Iszom a bort, ölelem a babámat, úgysem érem keresztül a hazámat, úgysem érem keresztül az erdő felett a csillagos eget, csak ebbe a kis gyertyába lehozni tudom neked.

Jég dupla whiskyvel [Charlie]

1. Estefelé már szűk a szobám, mint a sötét, úgy támad rám, valami erő: csak menni, de bárhová. Napok óta rossz zene szólt, összetörtem a rádiót, blues a kedvem, de senki se hangolt rá. Én akkor se hívlak, ha darabokra hullok szét, régóta megvan a gyógyszer, ha valami ég.

R. Jég dupla whiskyvel, két dózis egy helyen, egy a társaság miatt, igen, egy, hogy jó napom legyen. Egy a rossz időkre kell, egy hogy jól aludjak el, már az ágyam is kemény, hideg, mint a jég a whiskyben.

2. A sűrű füsthöz lárma is jár, a zongoránál egy hajnali sztár, bal kezénél összegyűlik a pár, egy szőke beáll a pult mögé, nevet rám, mintha sejtené hazaviszem, ha túl leszek rajtad már. Én akkor se hívlak, ha darabokra hullok szét, Régóta megvan a gyógyszer, ha valami ég. (►R.)

Jégszív [Demjén F.]

1. Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás. Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss. És a szem, mit láttam már valahol, és kék, és olyan szép. És egy száj, mi most más szívéhez szól: tiéd volt az arc, tudom most már jól. És azóta, ► Jégből vagyok, talán fel sem olvadok, hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!

2. Ha valami fáj, nem érzem régen már. És az a láz csak álmomban éget tán. És az arc, tudd meg, hogy tiéd. Hívj! Nekem ennyi elég. És a száj, ha hozzám szól majd még, meg kell értsed hát, ennyi épp elég, te biztosan látod. ► Jégből vagyok…

3. Tudd meg hát, sosem éreztem még, hogy szívem, szívem tiszta jég. Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél, nem segíthet más, csak ha értem ég, Te biztosan látod, ► Jégből vagyok…

Jeremy [Hevesi Tamás]

1. Jeremy, ne hagyj el, hisz várom az életet. Ha elmész, itt hagysz már, más lesz a föld, és más a világ ► nélkülem. Várj míg megjövök, s majd veled lassan felnövök, és addig együtt lehetünk, míg a nap odaföntről lesüt.

2. Jeremy, hallod már, hogy messziről egy lány így kiált. Ha elmész, itt hagysz már, más lesz a föld, más a világ ► nélkülem. Várj míg…

Jó nekem (Ocho Macho)

1. Reggel mikor kinéztem és láttam, de sajnos szemembe sütött a Nap. Reggel mikor kinéztem és láttam, de sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam a madarakat szállni az égen, sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam az embereket járni a réten, sajnos szemembe sütött a Nap. Az öreg raszta tanítja Everything’s alright, az öreg raszta tanítja Everything’s alright, az öreg raszta tanítja Everything’s Alright, csak dúdolom azt, hogy jó jó jó jó jó jó de jó nekem, azt hogy jó jó jó jó de jó nekem, jó nekem.

2. Azt mondják, hogy pozitívan éljek, de nem rezeg bennem már semmi sem. Azt mondják, hogy pozitívan éljek, de nem rezeg bennem már semmi sem. Lekéstem a gépemet, nem megyek, nem megyek én már haza. Lekéstem a gépemet, nem megyek, csak dúdolom azt, hogy jó jó jó jó jó jó de jó nekem, azt hogy jó jó jó jó de jó nekem, jó nekem. (►1.)

Jöjj kedvesem [Fonográf]

1. Jöjj kedvesem, gyere mondd el, mit érzel, titkolni kár, hisz látom én. Jöjj kedvesem, gyere mondd el, mit érzel, az élet nem lányregény.

R. Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom, hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom. ► ||: Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink. :||

2. Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes, úgy érzed, mást akartál. Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes, úgy érzed, most csalódtál. (►R.)

3. Jöjj kedvesem, gyere, bújj ide mellém, szeress most úgy, ahogy rég. Jöjj kedvesem, gyere, bújj ide mellém, ölelj meg úgy, ahogy rég. (►R.)

Kell hogy várj

1. Szemedben könnyek, haragszol rám, hogy el kell menjek, nem az én hibám. ► Kell, hogy várj, s várj is meg. Ne félj újra visszajövök, de addig írj, gyakran írj, így szerezz egy kis örömöt nekem.

2. Kiszárad torkom és ég a szám, utolsó csókunk, gondolj majd rám. ► Kell, hogy várj …

V. Nevess, hisz úgy szeretlek, vidámnak és kedvesnek lássalak, ha nem leszel velem. Á… Nehéz most messze menni, de könnyebb elviselni, ha rád majd így emlékezem.

3. Titokban sírhatsz egy kicsit még, na jól van most már, ennyi elég. ► Kell, hogy várj …

Kicsi gyere velem [Cserháti Zsuzsa]

1. Kicsi gyere velem rózsát szedni, amíg el nem megy a nyár. Addig kell az ilyet elvégezni, míg virul a határ. Kicsi gyere fel a hegy csúcsára, arra repül a madár. Addig szeretnék a csúcsig jutni, míg van napsugár.

R. Távolból jön a felhő, meglátod utolér. Fehérre festi a zöld mezőt hóval a téli szél.

2. Ez a világ sora, nincs mit tenni, elfordítom a fejem. Kicsi gyere velem csókot csenni, míg van szerelem. Megy az idő, ugye nincs mit tenni, elfordítom a fejem. Kicsi gyere velem csókot csenni, most kell szerelem. 

Kicsiny falum [3+2]

Kicsiny falum, ott születtem én, nincs ott gyertya, nincs ott lámpa fény. Házunk előtt vén eperfa áll, engem anyám mindig hazavár. Megírom majd jóanyám majd neked, ne várj haza többé nem megyek. Amikor a kis falumban nyugovóra térnek, anyám mond majd értem el egy imát. ► Rendes ember én már nem leszek, minden este zülleni megyek. Várnak rám a régi cimborák, a festett nők, a pezsgős vacsorák. ►Hogy mi lesz a vége, nem tudom, meghalok egy züllött hajnalon. Amikor a kis falumban nyugovóra térnek, anyám mond majd értem egy imát.

Könnyű álmot hozzon az éj [Charlie]

1. A szürke házfalakra rászakadt már az est, valahol felsír még egy kisgyerek, hallom az édesanyja dallal csitítja el, hallgatom a nyitott ablaknál s végül én is énekelem.

R. Könnyű álmot hozzon az éj, altasd el hűs dunai szél, aludj el, kisember, aludj el, álmodj hintát, homokozót, álmodj rétet, kispatakot, aludj el, kisember, aludj el.

2. Nézd fenn a háztetőn ott neked táncol a hold, lenéznek rád a fénylő csillagok, a sötét folyóparton álmos nagy béka ül, hangtalan suhan egy kismadár, látod ő is hazarepül.

R. Könnyű álmot hozzon az éj, altasd el hűs dunai szél, aludj el, kisember, aludj el, könnyű álmot hozzon az éj, álmot mely a szívedig ér, aludj el, kisember, aludj el. (►) A szürke házfalak közt álmot sző most a csend, valahol alszik már egy apró kisgyerek.

Közeli helyeken [Bikini]

Közeli helyeken, dombokon, hegyeken, kibelezett kőbányák üregében. Közeli helyeken, dombokon, hegyeken, most is visszhangzik a léptem. ► Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok! Ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél,  az ember mindig jobbat remél. Porból lettem s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek.

Lehettem volna [Charlie]

1. Tudod, néha fáradt vagyok, lehunyt szemmel arra gondolok, ez a rohanás már olyan hiábavaló. Tudod, néha észreveszem, mennyi minden hiányzik nekem, pedig azt hihetnéd, csupa fény az életem.

R1. Lehettem volna híres színész, mások sorsát élhetném sok filmben. Kaland és játék lenne életem, nem tudom, hogy miért lettem zenész. ► (solo)

R2. Lehettem volna, mint annyian, békés nyugodt otthonülő ember. Nem érdekelne a nagy siker, élhetnék, mint mások boldogan.

2. Tudod, néha álmodozom, mire jó ez, magam sem tudom, amit elértem már, érzem, fel nem adható. Tudod, néha fáradt vagyok, de ha szólnak a régi dallamok, újra örömöt ad, az hogy zenész vagyok. ► Na-na-na…

Maradj velem [Balázs Fecó]

1. Amikor vége az utolsó dalnak is, az utolsó hang is szétfoszlott már. Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon, fölborult székek, és konok homály. Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt, ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?

R. Maradj velem, segíts nekem, vigyél haza, fogd a kezem, szeress nagyon, fáradt vagyok, s nehéz a szívem. Vigasztalj meg, ha nem is hiszed, hogy szebb lesz a holnap! Mondd, hogy lehet. Mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked.

2. Amikor vége, az utolsó dalnak is, és a varázslat szétfoszlott már. Mi lesz veled, egyedül hagy a zajos tömeg, sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed. (►R.)

Még nem veszíthetek [Zámbó Jimmy]

1. Mindent elfelejtek már, elfáradtam rég, Lassan elmúlt a láng, úgy félek én. Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó. Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó. 

R. Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok. Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon! Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom! Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon. 

2. Érzem elborít a láz, sírni szeretnék, Olyan rég várok rád, de nem jössz. Miért? Mindent megpróbáltam már, hogy elfelejtselek, Olyan forró a vágy, hogyan éljek nélküled? (►R.)

3. Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó, Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó. 

Menj az úton tovább [P. Mobil]

1. Álmodtál, ébredtél, vártál rá, hogy felnőtt légy. Felnőttél, más lettél, minden álmod elmúlt rég. ► ||: Menj az úton menj tovább, ne nézz, ne nézz vissza már. :||

2. Rossz voltál, jó lettél, megbántad, ha vétkeztél. Múltad múlt régesrég, volt mi volt, továbbmentél. ► Menj az úton…

Mesélek a bornak [4S Street]

1. Mesélek a bornak, már hallani is unja, hajnalokon át két kezemet fogja, kérdi mi van veled, ő még itt van, vagy már ég veled? ► Mesélek a bornak, itt van hogy ha kell, kezét a kezembe és én így múlnék el. Vezess jó Uram ha netán rosszabb útra tévedek, jó ez a hely.

R. Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát. Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, s annak melegét mi visszavár.

2. Mesélek apámnak, mindig itt van hogyha kell, büszkén búcsút int, mert fia ismét útra kel. Borban él az igazság, ezért én most elmegyek. ► Messze járok már idegen földön ébredek, hátam mögött fenyvesek előttem tengerek. Látogass felém fiam, ameddig én még itt vagyok, messzi szép hazámra gondolok. (►R.)

Mindenki valakié [Charlie]

1. Hűvös a város és az este hideg, Unom a csöndet, de mégse tudom, kinek is szóljak, Mindenki valakié! 

2. Össze ne dőljön, támasztom a falat, Sok ezer lány van, még sincs aki szabad, ha kéne. Mindenki valakié! 

R1. Rendben, nem ez a baj - belül van a zűrzavar. Ha ez így marad, sehogyan sem lesz jó. Nincs út visszafelé, megint pár nap az ördögé De legalább valaki érezné! 

3. A holnapba lassan átsodor a zene, Fene se tudja már, hogy milyen helyeken jártam. Mindenki valakié! 

4. Nincs, ami nincs, nem figyelek oda, S ha fogy a kedvem, elviszem ma haza a hajnalt. Mindenki valakié! 

R2. Így jó, nem ez a baj - belül van a zűrzavar. Valahol ez a szerep is fáraszt már. Nincs út visszafelé, megint pár nap az ördögé, De legalább valaki értené! 

5. Várj, várj, várj! - Nehogy bármit kitalálj. Ez csak egy dal, ez csak egy dal. Semmi se fáj. Várj, várj, várj! - Nehogy bármit kitalálj. Ez csak egy dal, félre ne értsd, ne telefonálj! Várj, várj, várj!...

Mindig kell egy barát [Zalatnay S.]

1. Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát, aki sokszor elkísér. Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát, aki mindent elmesél.

2. Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát, aki bátorít, hogyha félsz. Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát, kinek mindent elmesélsz.

3. Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát, ki a mélyből felrepít. Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát, ki a bajban megsegít.

B. Csodát látni jobbá válni barát nélkül nem lehet. Emlékezni, tervet szőni barát nélkül nem lehet.

4. (2x) Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát, aki vígaszt nyújt neked. Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát, ki csak érted van veled.

Miszter alkohol [Koncz Zsuzsa]

1. Ó, miszter alkohol, hát itt vagy már megint, hisz érthetően megmondtam, már köztünk semmi sincs! Nekem már ne ígérd, hogy megváltozol, bánatomra, szép fiú, ismerlek már jól. ► Mert néha jó veled, ezt nem tagadhatom, de addig-addig hízelegsz, míg nem tudom, hogy mit teszek. ► Ó, miszter alkohol, neked hinni nem tudok, s csak néha-néha lesz az úgy, hogy rád gondolok.

2. Ó, miszter alkohol, emlékszem arra még, karjaidban tartottál, és mégsem szerettél. Rossz útra vezetted az életem, édes csókkal lezártad mind a két szemem. ► Ó, nagyon szerettelek, és hallgattam terád, minden meséd elhittem, s mit tettél velem! ► Ó, miszter alkohol, a bajban elhagytál, s rájöttem szép fiú, mennyit hazudtál. Ó, miszter alkohol, mindig hazudtál!

Mit tehetnék érted [Halász J., Bródy J.]

1. Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, és azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném, vannak még csodák.

R. Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot. Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen. Mit tehetnék, áruld el nekem.

2. Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek, és annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném, vannak még csodák. (►R.)

3. Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem, hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném, vannak még csodák. (►R.) ► Mit tehetnék, áruld el nekem. Hát mit tehetnék, áruld el nekem.

Mondd miért szeretsz te mást

I. Emlékeim közt van egy tépett levél, levél, melyet nem is küldtem el. Féltékenység szülte, e bolond szenvedély, de olvassuk csak el, mit mondd a levél. 

1. Mondd mért szeretsz te mást, és én csak téged, mért másnak örülsz úgy, ahogy én néked. Ha mellém sodort egyszer már a élet, én nem engedlek oly könnyen el. 

2. Mondd mért adtál reményt és oly sok álmot, ha mástól akarod a boldogságot. Mondd mért fogadtad el szerelmes szívem, és hogyha elfogadtad most mért dobtad el. 

B. Az első pillanatban megmondhattad volna, szólhattál volna, ne kezdjük el. De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva, hozzám hajolva, hazudtad el, …

3 …hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved, s lásd kis búcsúlevél lett az ígéret, de én ezt a kis levelet most összetépem, ha így akartad, hát nekem se fáj.

Most élsz [Máté Péter]

1. Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tűnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfú a szél. (►) De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó, hidd hát el. (►) Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Ó, ó, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár.

2. Múló örömök, sivár létünk színpadán, mikor egy szó hallatán dobban a szív. Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén, túl az álmaink ködén a semmi ül. (►) De addig van remény …

Most kell eldöntened [Demjén]

1. Ez a perc mi nem volt eddig sosem. Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem. Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog, ellenség barát a rokonok csak bámulnak ránk. Ez az út, hogy minden együtt legyen, a te új az én rég magányos nevem. Ezután már a szálloda portán kiderül, hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül, s tán másképp néznek rám. Ezután ha, minden csak félig sikerül, te is hibás vagy nem csak én egyedül, már nem szólhatsz rám.

2. Maradunk hol eddig voltunk, s leszünk. Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk. Ezután ha bárhol is kábán ébredek, már tudom, miért vagy s én miért leszek mindig jó hozzád. Nagy az út, és abba még minden belefér, hát szaladjunk együtt a holnapért, vigyázok majd rád.

R. És ezt most kell eldöntenem, te kellesz vagy a végtelen, vagy együtt mind a kettőt elnyerem. Nekem most kell eldöntenem, te kellesz vagy a végtelen, vagy együtt mind a kettőt elnyerem.

3. Ne ígérj, és én sem súgok neked szavakat, ami szép, de mégsem hiszed. Amikor a szemedbe nézek, kiderül hogy ki az, ki marad, ki menekül, s ki tartozik hozzám. Mert ha a lét egy kalitkába beszorul, te fizetsz és én is de cudarul, hát hallgass most rám. (►R.)

Most múlik pontosan [Quimby]

1. Most múlik pontosan, engedem hadd menjen, szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen. Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem. Villámlik mennydörög, ez tényleg szerelem.

2. Látom, hogy elsuhan felettem egy madár, tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál. Magamat ringatom, míg ő landol egy almafán, az Isten kertjében almabort inhalál.

R1 Vágtatnék tovább veled az éjben, az álmok foltos indián lován. Egy táltos szív remeg a konyhakésben, talpam alatt sár és ingovány.

3. Azóta szüntelen őt látom mindenhol. Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol. Szilánkos mennyország, folyékony torz tükör. Szentjánosbogarak fényében tündököl.

R2 Egy indián lidérc kísért itt bennem. Szemhéjain rozsdás szemfedő. A tükrökön túl, fenn a fellegekben furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.

Múlnak a gyermekévek [Ihász Gábor]

1. Már hosszú évek óta azt mondják nekem, olyan vagyok, mint egy kis gyerek. Belátom, így igaz, én nem lettem komoly, úgy, mint más emberek. 

2. Bolondosnak tűnő furcsa dolgaim, rossz szemmel nézik sokan, de tudom, a szívük mélyén ők is szeretnek, és megtennék boldogan.

R. Bár mondják: múlnak a gyermekévek, nincs visszaút, új mesék nem várnak reánk. Van mégis csillagfényű álomvilág, de azt gyermekünk álmodja tovább. 

3. Változnak napjaink, mert minden változó, nem marad ugyanaz senki sem. Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán, mégis így jó nekem. (►R.)

Nélküled [Ismerős arcok]

1. Annyi mindent kéne még elmondanom, s ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom. Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk, s mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk. 

2. Mint a villám tépte magányos fenyő, mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő. Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél.

R. S bár a lényeget még nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket. Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk.

3. Mint a leszakított haldokló virág, mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág. Mint porba hullott mag, mi többé nem ered, ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled. (►R.)

Nézz az ég felé [Charlie]

1. A csomagom is nehéz, a szívemen is súly, egy szürke taxi vár az üvegajtón túl, a főbejárat előtt egy másik utazó, nézi mar a táblát, szoba van kiadó. Kifizettem a számlát, többet adtam, mint ami jár, de felhívni téged nem volt időm, csak üzenetet hagyni már.

R. Nézz, nézz az ég felé, lehet, hogy még látod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll. Nézz, nézz az ég felé, sosem voltam egyedül én sem, egy távoli vidéken várnak rám. Hazaérek ma éjszaka már.

2. Ott a helyem, ahol tépett már a szél, felnevelt az utca, s miénk volt a tér, őriztek a falak, és hosszú volt a tél, a kelő napra vártam, éltem őszintén. Kifizettem a számlát, mindenkinek, amennyi jár, még fordulhat úgy, hogy visszajövök érted, de nem akarok hazudni már. (►R.)

Ohio

1. Megkértem őt, szép kedvesem, jöjjön velem, sétáljon velem. Vár ránk a part, hív a nagy folyó, csobban a víz, hív az Ohio.

2. Megmondtam én, enyém leszel, és többé már senki nem ölel. Vár ránk a part, hív a nagy folyó, csobban a víz, hív az Ohio.

3. És amint ott átöleltem, a késemet nekiszegeztem. Felkiáltott, kérlek ne ölj meg, a halálba ne küldj engem el.

4. Éjfél után mentem haza, jajj mit tettem, ó, én ostoba. Megöltem őt, akit szerettem, mert nem kellett neki szerelmem

Olyan ő (Bagossy Brothers Company)

1. Olyan ő, hogy megáll a szívem, kalapál, mégis olyan ember. Hogyha kell, odébb áll, ő az úton merre jár, abban nincsen rendszer. ► Kimerít, makacs és szemérmetlen is, én vele nem beszélek. Hogyha kellek, ölelj át, add a szíved, add a szád és én utolérlek

R. Nézd, ez az érzés más, ugye te is akarod? Ez a rendbontás most olyan édes, hogy egy élet kevés lenne rá. 

2. Csak a baj, csak a bú, de ma senki szomorú nincsen körülöttem. Csak te lépkedsz fel-alá, azt tedd ide, ezt meg rá, gyere ide szépen. ► Jönnék én, ha te lennél azt kit nékem fújt a szél. Inkább itt megvárom. Míg a kezed táncra kér, és e tánchoz hű legyél, és én veled járom. (► R.)

B. Szédít, csak játszik énvelem. Szédít, játszál még nekem, s én kiheverem. (► R.)

Ott állsz az út végén

1. Hosszú, hosszú évek emléke összefűz veled. Mennyi, mennyi mindent köszönni tartozom neked. ► Tévúton járok, sajnos, néha, néha én. De bárhová megyek, te ott állsz az út végén.

2. Mindent megbocsátasz és mindig jót akarsz nekem, hogyha néha bántlak, te akkor is jó vagy velem. ► Tévúton járok …

B. És boldog vagyok, hogy veled élhetek, és örülök nagyon neked. Minden elmúlik, a bánat, az öröm, s hogy te mégis maradsz, köszönöm. (► 1.)

Pr. Nagyszerű vagy, csak te vagy ilyen. Köszönöm neked azt, hogy ilyen vagy velem. ► Tévúton járok …

Requiem (Ugye eljössz még) [Karthagó]

1. Volt egy fiú és volt egy lány, s a fiú elindult az álmok útján. Volt egy fiú és volt egy lány, s a lány még most is várja talán. Elindult a fiú a fények útján, elhitte az álmok furcsa hangját, csalóka színét. ► De ugye eljössz még, ugye eljössz még, ha hallod majd az elefánt-dübörgést. Ugye eljössz még, talán eljössz még, mi várunk rád, ha szól a dübörgés.

2. Volt egy fiú s egy forró délután, eltévedt végleg a fények útján. Eltévedt fiú, olyan mint bármelyikünk, szerette az életét és az álmait. Elindult a fiú a fények útján, elhitte az álmok furcsa hangját, csalóka színét. ► De ugye eljössz még, ugye eljössz még, ha hallod majd az elefánt-dübörgést. Ugye eljössz még, talán eljössz még, mi várunk rád, ha szól a dübörgés.

Rossz vér [Deák Bill Gyula]

1. Anyám nem kapott virágot, apám keze odavágott, aztán elhagyta a családot. ► Rossz vér, rossz vér, rossz vér, rossz vér.

2. Felfedezte a világot, pénzt nem küldött, nem is látott, vére vitte, nehéz átok. (►)

3. Anyám tudta, így is jól járt, békésen viselte sorsát, miattam félt, értem szolgált. (►)

4. Éppen csak, hogy tíz elmúltam, cigaretta füstjét fújtam, már a szoknyák alá nyúltam. (►)

5. Ahogy lehet, fel is nőttem, sokat vertek, sosem bőgtem, senki sem várt semmit tőlem. (►)

6. Nem kérek és nem ígérek, nehezen, de csak megélek, elszórom az örökséget. (►)

Surda dala (Addio)

1. Látom hosszú útra készülsz, búcsúzni jöttél, menj, ha menned kell. Bennem kihunytak a fények és kinn a fény zúg, sírva énekel. Szép volt és mégis vége, búcsú így sose fájt, bár bennem egy érzés halkan súgja, hogy mindig várjak rád.

R. Bármeddig élek, mindig remélek, hogy visszatérsz, hogy visszatérsz. Bármeddig élek, mindig remélek, hogy visszatérsz, még visszatérsz.

2. Búsan számolom az órát, nehéz a szívem, mióta elmentél, múltunk morzsáival játszom, s beszélek hozzád, mintha itt lennél. Őrzöm, mint kincset őrzöm, hajadnak illatát, és bennem egy érzés halkan súgja, hogy mindig várjak rád. (►R.)

Szabadság vándorai [Demjén]

1. Hogyha eltűnűnk egy perc alatt, velünk semmi sem tűnik el. Mindig itt vagyunk egy ég alatt, lehet észre sem veszel. Lehet, hogy gyors ahogy repülünk szemed lassu s nem fog fel. De a gyermeked már észre vett, bámultág szemmel ránk. Mert ő nemrég tisztán született nem érti miért nem látható aki szabadnak érkezett.

R. Láthatsz hogyha tengert úszunk át, felhőkről lábat lógatunk ezek mi vagyunk a szabadság vándorai. Szökünk a sötéség elől, falakon átrohanunk. Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai.

2. Néha lelkeden nyiss egy ablakot, mert csak így érhetsz utól. Arra nézz merre vágyad hív mert mi ott leszünk valahol.

R. Láthatsz …

3. Nem tudjuk még mi hajt a boldogság vagy a keserűség. Az egyik biztos hív a másik biztos hogy eltaszít ép ezért menni kell addíg míg így van. Azt sem tudjuk még, hogy meddig tart ez az utazás. Meddig száll velünk a cél felé ez a vitorlás. Addig is menni kell! Azt hiszem hosszú az út. 

Szállj fel magasra [Piramis]

1. Szállj, szállj, szállj fel magasra, dalom hódítsd meg most a kék eget. Jöjj, jöjj, kérlek ne menj el, gyere hallgasd csak az énekem. 

2. Vártam, hogy végre szóljak, azt, hogy elmondjam mit is gondolok. Hallgasd, hallgasd meg kérlek, azt mi számomra legszentebb dolog.

B. Kérlek higgy, hogy neked higgyek, kérlek bízz, hogy bízhassak én. Kérlek szólj, hogy hozzád szóljak, kérlek élj, hogy élhessek én. (►1.)

Szállj sólyom szárnyán (Kell még egy szó) - Honfoglalás

1. Kell még egy szó, mielőtt mennél. Kell még egy ölelés, ami végig elkísér. Az úton majd néha,  gondolj reám -  ez a föld a tiéd, ha elmész visszavár! Nézz rám és lásd csillagokra lépsz, nézz rám tovatűnt a régi szenvedés, hol a fák az égig érnek ott megérint a fény. Tudod jól, hova mész -  de végül hazatérsz!

R. Szállj, szállj sólyom szárnyán három hegyen túl. Szállj, szállj ott várok rád, ahol véget ér az út.

2. Úgy kell, hogy te is értsd - nem éltél hiába. Az a hely, ahol élsz - világnak világa. Az égig érő fának ha nem nő újra ága, úgy élj, te legyél - virágnak virága! (solo) (►R.)

3. Nézz rám, s ne ígérj, nézz rám sose félj. Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé!

Szerelem első vérig

1. Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk. Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok, és néha szenvedünk. Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk, hiszen van még időnk, azért se változunk.

2. Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány éjszakát, és gyorsan ment tovább. Még engedem, hogy átsodorja, szétkavarja életem, ameddig jó nekem. De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem, az kell nekem, mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen.

R1 Most először mondom el, most hinned kell nekem, legalább te maradj itt velem. Annyi minden változik, nem biztos semmi sem, legalább te legyél az nekem.

R2 R1 + Százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem, legalább te maradj itt velem. Mert annyi minden változik, nem biztos semmi sem, legalább te legyél az nekem.

Szeretni valakit valamiért [Republic]

1. Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér. Szeretni valakit valamiéért. Ne tudja senki, ne értse senki, hogy mért. Szeretni valakit valamiéért. Ezer életen és ezer bajon át. Szeretni valakit valamiéért. Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj. Szeretni valakit valamiéért. ► Fenn az ég s lent a föld. Álmodunk s felébredünk. Minden út körbe fut. Béke van, felejts el minden háborút.

2. Esik a hó és szemembe fúj a szél. Szeretni valakit valamiéért. Ég a gyertya ég, el ne aludjék. Szeretni valakit valamiéért. Ezer életen és ezer bajon át. Szeretni valakit valamiéért. Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj. Szeretni valakit valamiéért. ► ||: Fenn az ég s lent a föld. Álmodunk s felébredünk. Minden út körbe fut, béke van felejts el minden háborút. :||

Szól a rádió [LGT]

1. Még broadcastingnak hívták és sok pénzbe került, mikor az első speaker izgatottan a mikrofonhoz ült, érces hangja felszárnyalt és messzire repült és egy hallgatóban megszólalt a próba sikerült. A Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító és ott volt huszonháromban az első stúdió, és műsor gyanánt akkoriban az is megfelelt, ha Marcall János segédtiszt egy nótát énekelt. ► Szól a rádió, szól rádió. Szól a rádió, szól a rádió.

2. A rádióról huszonnégyben feljegyezhették, hogy az állatkertből sugározta az első koncertjét, s a lemezgyártók átkozták a konkurenciát, mely profit nélkül árulta a Kék Rapszódiát. A közel lakó amatőrök tisztán hallották, mikor a csepeli adó huszonötbe jó reggelt kívánt. A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák, és egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált. ► Szól a rádió, …

3. A hőskorban már megtanulta minden bemondó: "tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó". Bár Kopf Elzát és Pilotás Lilit kevesen ismerték, azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép. A gyermekek a dobozban a bácsit keresték, s a nagymamák a politúrját szépre mixelték, a postások a vevőktől a adót beszedték, s fizetni kellett egyformán a jó és rossz hírért. ► Szól a rádió, …

4. Ma sztereóban fogható és ebben az a jó, hogy a két oldalról egyidőben más-más hallható. A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép, ha középen ülsz és jól figyelsz teljesebb a kép. Néha zavar minket, s néha gépek zavarják, s hát zsebrevágjuk, s ha rosszul figyelsz ő is zsebrevág. Szép időben minden műsor tisztán fogható, és a programban a régi dal is újra hallható. ► Szól a rádió, …

Te majd kézenfogsz és hazavezetsz [Presser Gábor]

R. Na-na-na-…, milyen jó nekem, hogy vagy nekem.

1. Mikor elfutott az utolsó ló, s olyan üres már az egész lelátó, és a vagyonom egy tizes lesz, te majd kézenfogsz és hazavezetsz. Mikor elgurult az utolsó forint, és a saját fiam csak úgy rám legyint, mikor senkim sincs és nem is lesz, te majd kézenfogsz és hazavezetsz. (►R.)

2. Mikor senkinek se kell a melóm, s csak úgy összevissza lóg a karom, és a szororongás úgy elővesz, te majd kézen fogsz és hazavezetsz. Mikor túl sok volt a bor meg a sör, s az élet szétizél és agyongyötör, mikor egyáltalán nem szeretsz, mégis belém karolsz s hazavezetsz. (►R.)

3. Mikor nagy lesz már a saját ruhám, és a családomnak nincs ideje rám, és a ténfergésből elég lesz, te majd belém karolsz s hazavezetsz. De ha elhagysz engem, meghalok, vagy ami még rosszabb, tán megmaradok, s akkor mindörökre elveszek, és már nem kell, aki hazavezet. (►R.)

Úgy szeretném meghálálni [Kovács Kati]

Úgy szeretném meghálálni, két kezemmel megszolgálni azt, hogy felnevelt, dédelgetett erő felett. Légy ezentúl mindig boldog, míg én élek nincs több gondod, én vigyázok rád már ezután. ► Úgy szeretném meghálálni, vagy legalább megpróbálni, mind, mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.

Utolsó érintés [Edda]

1. Elromlott jó néhány hét, és néhány hónap és év. De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam, mikor vasárnap lesz szívem mélyén. Elindultál hát felém, jöttél és mindent vittél. Talán te hittél egy másik új csodában, mert a régi neked így már kevés.

R. Várj, még egy utolsó érintés vár, ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod, de érezned kell, hogy most mit teszel! ||: Utolsó érintés, utolsó tévesztés, amit megőrzünk egymásból az álomszép. :|| 

2. Hangos is azért voltál, hogy bátorságod legyen, hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam, hogy még mindig szeretlek, kedvesem. (►R.+ solo)

3. Csak ne mondtad volna el, én szép kedvesem, hogy ölelés helyett, megölni jöttél, megköszönni, ami szép volt velem. ► Utolsó érintés…

Valaki áttáncolt az életemen [M7]

Valaki áttáncolt az életemen, mi az, mit elmondhatnék róla? Gyűlölnöm kéne őt, de mégse teszem. Emlékezem inkább a jóra. ► Csókjával érkezett a nyár. A földre perdült napsugár. Sok ég felé törő nagy álom, és többé nem találom már. ► Valaki áttáncolt az életemen, pedig sok mindent tettem érte. Van láthatatlan könny a két szememen, és mégis azt mondom: megérte!

Valaki mondja meg – Madarak jönnek [LGT]

B. Madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek. Madarak jönnek, madarak jönnek, fekete könnyel megvéreznek.

1. Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mondja meg, mér’ ilyen, valaki mondja meg, mér’ szép az élet, valaki mondja meg, miért nem. Valaki mondja meg, mér’ jó az ember, valaki mondja meg, miér’ nem, valaki mondja meg, mér’ lesz gonosszá, valaki mondja meg, miért nem. (►B.)

2. Valaki mondja meg, kinek kell hinnem, valaki mondja meg, kinek nem, valaki mondja meg, ki hova érhet, milyen az íze az élet vizének. Valaki mondja meg, a hosszú évek, mért tűnnek úgy mint egy pillanat, valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, valaki mondja meg, hol maradt. (►B.)

3. Valaki mondja meg, hogyan kell élni, apám azt mondta, ne bánts mást, valaki látta, hogy bántottalak már, valaki látta, hogy bántottál. Valaki mondja meg, miért vagyunk itt, anyám azt mondta, hogy boldog légy, de anyám azt nem mondta, mért nem e földön, anyám nem mondta, mondd, miért. (►B.)

Vándor [Lord]

1. Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog, fekete föld mélyén örökre megnyugodott. Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt. Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt, senkije se volt, semmije se volt, csak az élete. Vén szemét lehunyva élete megszakadt, nem indul új útra, pihen a föld alatt.

2. Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt. Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet. Szülei eldobták, nem törődtek vele, nem maradt semmije, csak az élete. Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora, ott volt az otthona. És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt, hogy egyszer majd innen elmehet. Várják erdők, völgyek, hegyek, szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig minden földet bejár.

R1 Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe, ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte. Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték, hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta.

R2 Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek, városok, országút pora. Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel vándorlok, nem állok meg soha!

R3. Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte, hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér. Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte, de nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve. (►R2)

4. (2×) Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás, nem kell a vakító pénz! Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél! (►R2)

5. Évek túl hamar szállnak el, csavargó haja hófehér. Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés. (►R2)

Várj míg felkel majd a nap [Demjén]

1. Ha most is várod még álmod szép ígéretét, várj, míg felkel majd a Nap. Ha látni sejtenéd mi az éjben olvad szét, várj, míg felkel majd a Nap! Egy új nap mindig új reményt ígér. A végtelen sötétjét tépve szét. A félelem határt kap mint a lét, te csak várj míg felkel majd a Nap.

2. Ha meggyötört az ég, ha a múltad feldagadt, várj míg felkel majd a Nap. Ha kell hogy tiszta légy, mint gyermek önmaga, várj míg felkel majd a Nap. Ha megzavart, hogy túl nyitott az ég, a csillaggal telt végtelen túl mély, mint a bölcső biztos gömbbe zár a fény. Te csak várj míg felkel majd a Nap. Te csak várj míg felkel majd a Nap! (solo)

3. Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy. Várj míg felkel majd a Nap! Tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág. Várj míg felkel majd a Nap! Ezért együtt leszünk míg végtelen az éj, együtt míg a Nap utoljára kél, együtt mondjuk annak ki még fél, te csak várj míg felkel majd a Nap! Te csak várj míg felkel majd a Nap!

Végső vallomás [United]

1. Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam, éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át. Még keresi néha két kezed, a szerelem és a képzelet, amin át a szívem visszaránt. Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét, a távolság mi közben ránk talált.

R. Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni, ha volna még, ha volna még egy végső vallomás, arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart, soha nem gyógyít meg más.

2. Valaki más, ki mást ígér, lehet hogy még ma átkísér az éj kihalt hídján, ne félj. De üresen áll a másik part, idegen minden tér meg park, odaát csak bánat várna rám, de legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét a távolság mi közben ránk talált. (►R.)

Vidéki sanzon [Magna Cum Laude]

I. Na-na-na-na-na…

1. Hússzal ezelőtt érkeztem, és azt mondták, hogy ez az a hely. Ahol mindent sikerült megnéznem, köszi, de sajnos nem mehetek. Mert a főnököm az az Isten, kinek szárnya van, de ereje nincsen. ► Hogy egy kicsikét legalább megverne, vagy lassan utánad engedne.

2. Mert hirtelen kinyílt a föld alattam, te eltűntél én meg itt maradtam. Hát evezz a part felé még párat, ha a világ fordít Neked hátat. ► S ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el hogy honnan jöttél! ► Na-na-na-na-na…

3. Egy föld alatti mozgalomból, hol nem jutott ki nekem a jóból. Kellett hogy már, elinduljak, az úthengerek itt gurulnak. ► Én meg harapok egyet a lángosba, a szekérháton a városba.

4. De láttatok-e már oly gyönyörű bájt, mit nem okozhat öt gigabájt. Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj, jaj a szívem úgy nagyon fáj. De én sem próbálhattam kétszer, te megteheted ha visszanézel. ► S ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el hogy honnan jöttél! ► Na-na-na-na-na…

Vigyázz a madárra [Révész Sándor]

1. Ember, a világ két kezedtől sír, egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt. A másik tudod bőven várhat rád, építsd a kertet hát tovább, s közben a mindent jól vigyázd.

R. Vigyázz a madárra ha kertedbe repül, őrizd meg a csendet, el se menekül. Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll. Vigyázz a madárra, ha válladra repül, amerre az élet, arra menekül. Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.

2. Ember a világból csak a sajátod érdekel, a szükség határát ritkán hagytad el. Azontúl szintén van világ, gondolhatod, ott gondolnak rád, s értünk a mindent jól vigyázd. (►R.) (2x)

Vigyázz rám [Dés László]

1. Elaludni készül a nyár, ködök lusta fellege száll, hűvösebb az éjszaka már, vigyázz rám! Ugye, holnap útra kelünk, zsebre vágjuk majd a kezünk, kicsit túl vidámak leszünk, vigyázz rám!

R. Ez az év is úgy tűnik el, kérdezem, de mégse felel, s hogy mi legyen, ha dönteni kell, vigyázz rám! 

2. Szemed most is annyira szép, szerelemmel nézel-e még, nevetésed éppen elég, vigyázz rám! Összekötve ott van a zsák, benne mind a nyári ruhák, nem emlékszik senki se ránk, vigyázz rám!

R2. Ez az év is úgy tűnik el, kérdezem, de mégse felel, aztán majd, ha dönteni kell, vigyázz rám!

Világcsavargó [Road]

1. Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam. Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én. Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban. Mert aki nem ismer, az nem is lát belém.

2. A szívem nagy, de viharvert a lelkem, és a kelleténél mindig nagyobb a szám. De igaz vagyok és soha el nem felejtem, hogy mit tanított az életről apám.

R. Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát, kaptam már eleget a sorstól, tanultam a jóból, a rosszból. ► Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám. Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám. De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó, én a nyughatatlan világcsavargó.

3. Tudom, hányszor imádkozott értem, és éjszakánként mennyit sírt anyám. Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túl éltem. És, hogy most is sír, de akkor is büszke rám. (►R.)

E. Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam.

…itt a vége 🙂